Harry Potter - A halál ereklyéi - nyaklánc

„– De hát mik azok a Halál ereklyéi? – kérdezte Hermione. Xenophilius letette csészéjét.

– Felteszem, ismeritek A három testvér meséjét. Harry a fejét rázta, Hermione és Ron viszont rávágták, hogy igen. Xenophilius ünnepélyesen bólintott.

– Nos, kedves Harry Potter, a dolog A három testvér meséjével kezdődik... Megvan nekem valahol...nekem valahol...Határozatlan pillantással körülnézett a könyv- és pergamenhalmokkal teli szobában, de Hermione a segítségére sietett:

– Nekem is megvan a mese, Mr Lovegood, itt is van nálam. Azzal elővette a Bogar bárd meséit a gyöngyös táskából.

– Az eredeti? – kérdezte szigorúan Xenophilius. A lány rábólintott.

 – Akkor légy oly kedves, és olvasd fel nekünk! Az a legbiztosabb módja annak, hogy mindnyájan maradéktalanul megértsük.

– Öhm... rendben – motyogta lámpalázasan Hermione. Megkereste a könyvben a rejtélyes szimbólummal megjelölt oldalt, aztán köhintett egyet és olvasni kezdett.

 – Volt egyszer három fivér, akik útra keltek, s egy este szürkületkor egy elhagyott, kanyargós ösvényre értek...

– Éjfélkor... anya mindig úgy mesélte – szólt közbe Ron, aki a mesehallgatáshoz kényelmesen elnyúlt a széken, és a tarkójára tette a kezét. Hermione ingerült pillantást vetett rá. – Miért, szerinted nem félelmetesebb, ha éjfélkor van?

– Mintha enélkül nem lenne elég félelmetes az életünk... – tette hozzá Harry. Xenophilius nem figyelt rájuk, inkább csak bámult ki az ablakon.

– Folytasd, Hermione!

– A testvérek útját végül egy folyó keresztezte, amin nem volt gázló, s túl sebes folyású volt ahhoz, hogy biztonságban átúszhassanak a túlsó partjára. A három testvér azonban járatos volt a mágiában, így hát csak intettek varázspálcájukkal, s máris híd ívelt át a veszélyes víz fölött. Már a híd közepén jártak, mikor egy csuklyás alak állta útjukat. S a Halál megszólította őket...

– Bocsánat – szólt közbe Harry –, de hogyhogy megszólította őket a Halál?

– Ez egy mese!

– Ja persze, bocsánat. Folytasd!

– S a Halál megszólította őket. Bosszantotta, hogy hoppon maradt, mert megszokta már, hogy az arra tévedő utazók mind a folyóba vesznek. Hanem a Halál agyafúrt volt: megdicsérte a három testvér ügyes varázslatát, és azt mondta, jutalmat érdemelnek, amiért sikerült túljárniuk az eszén.

A legidősebb testvér, aki harcias férfi volt, egy minden létezőnél erősebb varázspálcát kért: olyat, amelyik minden párbajban győzelemre segíti tulajdonosát, olyat, amelyik méltó a varázslóhoz, aki legyőzte a halált. A Halál odalépett egy folyóparti bodzafához, pálcát készített egy lelógó ágából, és átadta azt a legidősebb testvérnek.

A középső testvér rátarti ember lévén meg akarta alázni a Halált, s azt kérte, legyen hatalma visszahívni holtukból az embereket. A Halál felemelt egy követ a folyópartról, átadta a középső testvérnek, és azt mondta, a kő visszahozza a holtakat.

Ezután a Halál a legifjabb testvértől is megkérdezte, milyen jutalmat kíván. Ő volt a legszerényebb a három közül, s a legbölcsebb is, mert nem bízott a Halálban. Ahhoz kért hát segítséget, hogy mikor továbbáll onnan, a Halál ne követhesse őt. És a Halál, mit volt mit tennie, átadta neki saját láthatatlanná tévő köpenyét.

– A Halálnak van láthatatlanná tévő köpenye? – vágott közbe ismét Harry.

– Persze, néha abban oson oda az emberekhez – gúnyolódott Ron. – Nem mindig van kedve a csontzörgetős-hörgős lerohanáshoz, és olyankor... Bocs, Hermione.

– A Halál ezután félreállt, s a három testvér folytatta útját. Ámuló szavakkal emlékeztek meg kalandjukról, s versengve csodálták a Halál adományait.

Idő múltával azután a testvérek elváltak, s ki-ki a maga útján ment tovább.

A legidősebb fivér egyheti vándorlás után elért egy messzi faluba, s ott felkereste régi haragosát, egy másik varázslót. Párbajra hívta ki őt, s a bodzapálca birtokában könnyű diadalt aratott fölötte. Halott ellenfelét hátrahagyva a legidősebb fivér betért egy fogadóba, s ott nagy hangon eldicsekedett a legyőzhetetlen pálcával, amit magától a Haláltól csikart ki.

Aznap éjjel egy másik varázsló odalopózott a borgőzös álomba merült hencegő ágyához. A tolvaj elvette a pálcát, s hogy ne végezzen félmunkát, elmetszette a legidősebb fivér torkát.

Így jutott az első testvér a Halál kezére.

Ez idő alatt a középső fivér megtért otthonába, ahol egyedül lakott. Ott elővette a holtakat ébresztő követ, és háromszor megforgatta a kezében. Nagy ámulatára és szíve örömére nyomban megjelent előtte a leány, aki mátkája volt, amíg el nem ragadta a korai halál.

Ám a leány bús volt, és hideg; mintha fátyol mögül tekintett volna szerető párjára. Bár visszatért, szenvedett ezen a világon, nem találta már helyét az élők között. A középső fivérnek végül eszét vette a reménytelen vágy, s kioltotta saját életét, hogy a sírban egyesüljön mátkájával.

Így jutott a középső testvér a Halál kezére.

A Halál sok-sok éven át kutatott a legifjabb fivér után, de nem bukkant nyomára. A harmadik testvér aggastyánkort ért meg. Egy napon aztán levetette a láthatatlanná tévő köpenyt, és a fiának adta. Régi barátként üdvözölte akkor a Halált, örömmel tartott vele, s a Halál tisztelettel vezette ki őt az árnyékvilágból.”