Harry Potter varázspálca

„- Nem könnyű kuncsaft, mi? De nem kell megijedni, megtaláljuk a neki valót... Nocsak... de miért is ne? Szokatlan kombináció: magyal és főnixtoll, tizenegy hüvelyk, kellemesen rugalmas.

Mikor Harry átvette a pálcát, egyszerre melegséget érzett az ujjaiban. A magasba emelte kezét, és suhintott egyet, mire a pálca végéből vörös és arany szikraeső tört elő, táncoló fényfoltokkal szórva tele a homályba burkolózó falakat. Hagrid hujjogott és tapsolt, s Ollivander úr is felkiáltott:

- Oh, bravó! Remek, igazán csodás. Lám, lám, lám... milyen különös... felettébb különös...

Visszatette Harry pálcáját a dobozába, s a dobozt becsomagolta barna papírba, de közben tovább motyogott:

- Különös... roppantul különös...

- Bocsánat de mi olyan különös? - kérdezte Harry.

Ollivander sápadt fényű pillantásával rámeredt Harryre. - Tudja, Potter úr, én emlékszem minden varázspálcára, amit valaha is eladtam. Minden egyes darabra. Történetesen az a főnixmadár, amelyiknek a faroktolla a maga pálcájában van, egy tollat adott ezen kívül - egyetlen egyet. Különös, hogy a sors éppen azt a pálcát szánta magának, amelyiknek a testvére... nos, amelyiknek a testvére megsebezte a homlokát.”